„Az ember örökösen a felkelő nap derengésében él. Az élet nem más, csak maga a kezdet. Az élet valójában örökös újrakezdés.”

 Nagy nap ez a mai, a kollégiumi ballagás hagyománya évtizedekre nyúlik vissza, de én ma mégsem búcsúzni jöttünk ma ide, kedves végzős kollégisták, hanem ahogy az előbbi Wells-idézet is üzeni nekünk, nektek, most valami új kezdődik az életetekben, s én az újrakezdésről és nem pedig a befejezésről szeretnék most beszélni. A kollégiumi évek alatt nagy utat jártatok be, beilleszkedtetek számtalan közösségbe, láthatatlanul formálódott a személyiségetek itt e falak között, életre szóló barátságok, kötődések és kapcsolatok alakultak ki. A ballagás, az érettségi ugyan lezár egy fejezetet, de nem végérvényesen, hiszen az itt köttetett barátságok, az itt formálódott személyiségek útja tovább folytatódik, s hiszem azt, hogy nem ér véget, mert minden szál, minden útelágazás egyszer összefut, visszakanyarodik ide, ahonnan elindult. Itt a Nemes Nagy Ágnes Kollégiumban mindig lesz hely számotokra, mindig nagy szeretettel várunk vissza Benneteket, itt otthonra leltetek az évek során, s ez az otthon mindig tárt karokkal vár vissza minden Kollégistát!